Mielőtt itthon maradtam, az egyik legnagyobb félelmem a szaros gyerek tisztába tétele volt. Mindig szerettem a higiéniát, nem vágytam egy szaros fenék törölgetésére. De ismét igaznak bizonyult, hogy amitől a legjobban félünk, az fog a legelőször beütni. Már az első héten két nap is úgy összeszarta magát O., hogy menni kellett fürdetni. Még szerencse, hogy nyár van, és meleg, így viszonylag könnyen megoldható volt a dolog, de egy hétig rendesen termeltük a koszos ruhákat és törölközőket. Meg ugyan nem kedveltem a pelenkacserét, de nem is nagyon foglalkozom vele.

A másik félelmem a betegség. O. szerencsére nem volt beteg az első évében, és hát mondanom se kell, ahogy itthon maradtam, szinte egyből belázasodott. Csajom aggódott jobban, így kihívta a gyerekorvost, aki megnyugtatta, hogy csak ilyen háromnapos láz, elmúlik a hétvége végére. És éppen ez volt az én szerencsém, mert így nem kellett egyedül maradnom az első komolyabb betegségnél a gyerekkel. Egy hét múlva meg már könnyedén vittem oltásra.

Amikor úgy döntöttem, hogy otthon maradok, nem csak az anyagiak lebegtek a szemem előtt, bár nem lebecsülendő volt a szerepe. Azért is akartam ezt, mert egy kicsit belefáradtam a munkába, és mielőtt teljesen kiégtem volna, úgy gondoltam, jól fog jönni egy kis szünet. Másrészt pedig mindig is hangoztattam, hogy gyereket úgy érdemes vállalni, ha mindkét szülő otthon van vele, ez a legjobb megoldás mindenkinek. És ha nem csak beszélni akarok, akkor itt volt a remek lehetőség.

Persze, miután elhatároztuk, hogy akkor maradok itthon, próbáltam többet kihozni az egészből, és eltöprengtem rajta, hogy mit is adhat nekem ez az egy év azon túl, hogy nem járok be dolgozni. És arra jutottam, hogy két dolgon nagyon jó lenne változtatnom, és ez most egy remek lehetőség lesz erre. Egyrészt, kevesebbet kellene a neten lógni, és csak úgy elcseszni az időt böngészéssel. És a gyerek pont olyan, aki megköveteli magának a teljes figyelmet.

Másrészt jó lenne egy kis türelmet tanulni, nem felcsattanni mindenen egyből. Nincs sok tapasztalatom, de azt már most látom, hogy mindenféleképpen türelmesebbnek kell lennem, még annál is, amennyire most magamra erőltetem. Mint a buddhista mandaláknál, bármit is teszek, újra és újra előről kell kezdeni a végtelenségig.

Nem tudom, mi valósul meg ebből a két tervből, meg úgy eleve, milyen jellemváltozáson (direkt nem írok fejlődést, ki tudja, mi lesz a vége) fogok átmenni, mindenesetre régen változott meg ennyire radikálisan a világom.

A terv megosztani a következő hónapok gyedes tapasztalatait. A gyerek most 15 hónapos, lány, én meg még nem csináltam ilyet. Lesz itt minden, gondolatok, tapasztalatok, mások véleménye, vicces és megható történetek, gyerekszáj, miegymás. Ez a terv. A realitás meg kialakul.