Mielőtt itthon maradtam, az egyik legnagyobb félelmem a szaros gyerek tisztába tétele volt. Mindig szerettem a higiéniát, nem vágytam egy szaros fenék törölgetésére. De ismét igaznak bizonyult, hogy amitől a legjobban félünk, az fog a legelőször beütni. Már az első héten két nap is úgy összeszarta magát O., hogy menni kellett fürdetni. Még szerencse, hogy nyár van, és meleg, így viszonylag könnyen megoldható volt a dolog, de egy hétig rendesen termeltük a koszos ruhákat és törölközőket. Meg ugyan nem kedveltem a pelenkacserét, de nem is nagyon foglalkozom vele.

A másik félelmem a betegség. O. szerencsére nem volt beteg az első évében, és hát mondanom se kell, ahogy itthon maradtam, szinte egyből belázasodott. Csajom aggódott jobban, így kihívta a gyerekorvost, aki megnyugtatta, hogy csak ilyen háromnapos láz, elmúlik a hétvége végére. És éppen ez volt az én szerencsém, mert így nem kellett egyedül maradnom az első komolyabb betegségnél a gyerekkel. Egy hét múlva meg már könnyedén vittem oltásra.